Görög szigetvilág

 

Néha világoskék, néha hihetetlenül sötétkék, néha zöld és mindig csodálatosan tiszta. Ez az Égei-tenger. Más, mint az Atlanti-, a Csendes- vagy az Indiai-óceán és más, mint az északi tengerek. Mindig gyönyörű: szikrázó napsütésben, viharban, kora reggel és késő este. 

 

A Kikládok szigeteit leginkább a kék-fehér házacskák, szűk sikátorok jellemzik, de minden sziget más és más, mediterrán atmoszférájuk megragadja az odalátogató turistát. A Kikládok szigeteit i.e. 5000 óta lakják: hol föníciaiak, hol dórok éltek itt, majd perzsa uralom alá került, később pedig a római-, a frank-, majd a török uralom évszázadai következtek.

 

A szigeteket egymással és Píreusszal (Athén kikötőjével) sűrű hajójáratok kötik össze. A komphajók óriásiak, igazi tengerjárók, amelyeknek meg sem kottyan egy-egy kisebb tengeri vihar. Minden hajón éttermek, bárok állnak az utasok rendelkezésére, a mosdók tiszták. Minden szigeten, így itt is ingyenes kempingbusz szállítja a fiatal „hátamon-a-házam” turistákat a kempingbe. Árnyas sátorhelyek, kulturált vizesblokk, minimarket, úszómedence, „bandzsi-dzsamping”, és mindössze pár lépésnyire a tenger. Az iosi Far out kemping egyike a legjobbaknak.

 

 Habár a kissé elavult Panoráma útikönyv szerint Ios a csendet és a magányt kedvelők nyaralóhelye, erre már a sziget hírneve is alaposan rácáfol. Háromnapos ottlétünk alatt egyetlen családdal, illetve kisgyerekkel sem találkoztunk. Csupa fiatal hedonista látogat ide, fergeteges a buli estétől reggelig, (és reggeltől estig is kicsit szolidabb kiadásban). Már a kempingben is jó a hangulat: a medence partján a tűző napon is táncolnak, szól a hangos zene: régi és új számok váltják egymást.

 

Iosnak van azonban egy másik oldala is A kopár dombokon átmászva festői kis öblök bukkannak elő, ahol zavartalanul lehet pihenni. Ez a csodálatos Görögországban: nem nagyüzemi olasz tengerpart ez mérnöki pontossággal letűzött végeláthatatlan napernyősorokkal, tengerben úszkáló gyanús anyagokkal, tárgyakkal és elviselhetetlenül párás forrósággal, hanem elhagyatott öböl sziklákkal, amelyeken tengerisünök tapadnak meg, és kristálytiszta a víz, amelyben halrajok úsznak, és tengericsillagok lebegnek, sőt néha egy-egy polip is előmerészkedik. Bár nagy a meleg, mindig fújdogál egy kis szellő. Ez is Ios.

 

Ma félhold alakú sziget, ám valaha kör alakú volt. Az i.e. XV. században a vulkánkitörés a levegőbe röpítette a sziget nagy részét. Napokon át éjszakai sötétség borult a környékre, és kétszáz méter magas szökőár söpört végig az égei-tengeri szigeteken egészen Egyiptomig. (Sokak szerint ez az Atlantisz pusztulásáról szóló mítosz alapja, az egyiptomi tíz csapást is ez magyarázza.) Így alakult ki a sziget mai alakja. A vulkán ma is aktív: olykor füstöt, kavicsot köpköd. Mindenesetre különös gondolataink támadtak, midőn a sziget öblén keresztül a kikötőbe behajózva éppen egy nyolcvankét négyzetkilométer területű kráter fölött haladtunk el.

 

Szantorini gyönyörű, tipikus kis kikládi sziget, de sajnos hömpölyögnek utcáin a turisták. Mi éppen ezért úgy gondoltuk, elég lesz egy napot itt töltenünk. Ezalatt kiélvezzük a sziget különleges fekvése adta szépségeket, és épp eleget látjuk a nyolc-tíz kiló aranyat viselő (de már saját súlyukat is alig bíró) amerikai milliomosokat.

 

Szantoriniről Folegandros szigetét vettük célba, amely kevésbé népszerű a turisták között. A sziget fővárosa Hora, a Kikládok talán legszebb települése. Hófehér templomainak tornyaira csodás kilátás nyílik a közeli dombról, amelynek másik oldalán kétszáz méteres sziklafal szakad a tengerbe. Fantasztikus a kilátás, legszívesebben órákig üldögéltünk volna ott.

 

Kétszáz négyzetkilométeres sziget, sokan a Kikládok legszebb szigetének tartják. Parikia, a sziget fővárosa és kikötője szép, de minket sokkal jobban megfogott Lefkes, a sziget belsejében, a hegytetőn épült kicsi falu. Nem sok turista látogatja, pedig varázslatos hely. Keskeny utcáin, - melyeket néhol lépcsők váltanak - a házak előtt üldögéltek a helyiek, beszélgettek, és kedvesen üdvözöltek minket is. Paros másik szép kis helysége Naoussa halászfalu. Kikötőjében halomba rakva száradnak a sárga halászhálók, s színes halászhálók ringnak a vízen. A kifogott polipok nappal a tavernák előtt egy rúdon lógva „várják”, hogy este ínycsiklandozó ételeket készítsenek belőlük. Aki nem viszolyog a tengeri herkentyűktől, feltétlenül próbálja ki, nagyon finom!