Út Tana Torajaba
11333 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2015.02.24 - 2015.02.24
Rantepao, Indonézia, Sulawesi, Toraja
Út Tana Torajaba beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Rantepao, Indonézia, Sulawesi, Toraja
Reggel nem túl sietősen kimentünk a buszterminálra Tana Toraja felé. A buszok tudtuk, hogy 10 órakor indulnak, de nem sikerült összeszedni magunkat. 10 óra után indultunk el a szállodából. A szálloda kisbusza elvitt a Makassar Mallig és onnan bemóval mentünk a buszpályaudvarig. Jó másfél órát tartott az út, közeledtünk délhez, mire megérkeztünk.
A bemó egy icipici kisbusz, Indonézia szerte a városi tömegközlekedés legfontosabb pillére. A bemók akkorák, mint a lehető legkisebb minibusz fele Európában, ránézésre öthat személyesek, és addig nem indulnak el, amíg teljesen fullon nincsenek, majd útközben vesznek még fel utasokat. Mi közlekedtünk olyannal is, amiben 26 ember ült. Régebben a személyzet mindig két főből állt, a sofőrből és buszmenedzserből, aki gyűjtötte az utasokat és kezelte a kasszát. Ma ez a nemes foglalkozás kihalt a bemókról, és minden feladat a sofőr vállát terheli.
Szóval majdnem délre meg is érkeztünk a buszterminálra, ahonnan persze addigra minden busz elment. A továbbmenni ma bérelt autóval, vagy holnap busszal tudnánk. A bérelt autó persze sokkal drágább, mint a buszjegy (egyébként nem is olyan sokkal), de nem vesztünk egy napot, és nem kell feleslegesen szállásra költeni. Azonnal akadtak autók, amik szívesen elvisznek, és rengeteg felhajtó, akik közvetítik a szolgáltatásokat. Tekintettel, hogy a sofőrökkel nagyon rosszul értünk szót, ez most kifejezetten jól is jött. Nem túl heves alku után 1 millió rúpiában (kb. 80$) egyeztünk meg. (Kezdetben 400 ezer rúpiát kértek fejenként és meg kell várni amíg megtelik az autó. Amikor nem reagáltunk, a felhajtó ember magától ment le fejenként 250 ezerre, és azonnal indulhatott is a fuvar.). Valószínűleg lett volna még mozgástér az árban, mert a sofőr 200 ezer rúpiát fizetett a felhajtónak a fuvarszerzésért.
Az út Tana Torajáig legalább 7 óra. Az út először a sziget nyugati oldalán vezet északnak a tenger mellett, fantasztikusan megművelt tájon. Rizsföldek, halastavak váltották egymást.
Az út mentén minden térségben árulják a helyi termékeket. Mi is megálltunk egy helyen pomelót venni. A pomeló egy citrus féle nagyon vastag, 3-5 cm-es héjjal. Amit vásároltam kb. akkora, mint Áki feje, négyen alig tudtuk megenni. Szerettem volna még egyet beszerezni, de furcsa módon csak egy rövid szakaszon árulták.
Félút táján az út felment a hegyekbe. Az előző út során is úgy maradt meg bennem ez az útszakasz, mint a legzöldebb, amit valaha láttam. És tényleg, minden ordítóan zöld. A növényzet közvetlenül az aszfaltig jön. Nincsenek nem zöld részek, a fák törzseit is kúszó növények borítják. Egy helyen megálltunk játszani egy kicsit. A gyerekek kaptak egy-egy manó sapkát hatalmas levélből. Még nekik is feltűnt, hogy ez valami egészen más, mint amit eddig tapasztaltak.
Vastagon sötétesés után értünk Rantepaoba. Némi téblábolás után találtunk szállást. Elmentünk vacsorázni és irány az ágy. Az egyik szálláson,amit megnéztünk (Wisma Maria II.) egy helyi hölgy ajánlkozott guide-nak. Reggeli után most megpróbáljuk megkeresni.
Sok éve motort béreltünk, és azzal jártuk be Toraja-földet. Egyelőre nem sikerült dűlőre jutni, hogy most mivel fogunk közlekedni.