Grand Resort 5*
4.4 pont - 13 értékelés
Még nincs értékelés. Írja Ön az elsőt!
Város:
Hurghada
Besorolás:
Értékelések:
Értékelések az nevű ajánlathoz
Értékelések az nevű szállodához
Írja meg tapasztalatait!
Általános benyomás:
Amit elfelejtettem:
- 5 étterem, hihetetlen sok finomabbnál, finomabb kaják, roskadozó süti- és gyümölcs pultok.
- a hotel éjszakai kivilágítása imádni való
- és ha ésténként nem a bazárban szeretnéd eltölteni az idődet, minden este izgalmas jó hotel-programok várnak (Arab esten: arab néptánc és hastánc; Bűvész est; Kígyóbűvölő est; Késdolbálók, Fakírok) ilyen programokkal azért nem minden szálloda büszkélkedhet!!
- az idegenvezetők (Kinga+Szilárd) közvetlenek, viccesek, és jól felkészültek. Kinga, ezúton is nagyon köszönöm a vízum ügyintézést :) A Ti értékelésetek is csillagos 5-ös.
- 5 étterem, hihetetlen sok finomabbnál, finomabb kaják, roskadozó süti- és gyümölcs pultok.
- a hotel éjszakai kivilágítása imádni való
- és ha ésténként nem a bazárban szeretnéd eltölteni az idődet, minden este izgalmas jó hotel-programok várnak (Arab esten: arab néptánc és hastánc; Bűvész est; Kígyóbűvölő est; Késdolbálók, Fakírok) ilyen programokkal azért nem minden szálloda büszkélkedhet!!
- az idegenvezetők (Kinga+Szilárd) közvetlenek, viccesek, és jól felkészültek. Kinga, ezúton is nagyon köszönöm a vízum ügyintézést :) A Ti értékelésetek is csillagos 5-ös.
Általános benyomás:
Értékelés: 5*
Ohh..Te jó ég, hol is kezdjem.
1. nap (Vasárnap)
Budapestről charter járattal repültünk Hurghadára, röpke 3 órás út gyorsan eltelt, főleg mert nappal utaztunk, és gyönyörködtünk a felhőkben, és az alattunk elterülő Vörös tengerben.
Megérkeztünk a reptérre, és próbáltuk emlékezetünkből kitörölni a látványt, hogy mindenfelé csak sivatag egy szál fű sincs sehol, no és mindenfelé eldobott nejlon zacsik szállnak, meg üdítős flakonok. Gondoltam is, így néz majd ki a világ kb. 50 év múlva. A vízumozás után magyar idegenvezető várt ránk, meg a többi magyar utasra. Buszra fel, szállodánál le. Óhh, máj gááddd, a szálloda kívülről is csodálatos (Hurghada, The Grand Hotel *****), de a szobánk teraszáról kitekintve, egyszerűen bjútifull. Könnybe is lábadt a szemem egyből, a boldogságtól. Itt vagyunk, ketten!! Kicsomagolás után, este felé elindultunk felfedezni a szálloda komplexumot. Hát, a férjem még az 5. nap után is eltévedt benne :D Hatalmas, gyönyörű, higiénikus, mindenki beszél angolul, németül, és minden alkalmazott kedves, barátságos, előzékeny, (nem nyomulós) és mosolygós. Csak szuperlativuszokban tudok beszélni róluk, és a szállodáról egyaránt. Tényleg az 1001 éjszaka meséinek főhőseként éreztük magunkat! Hááát, nagy álmom vált valóra, és ez még csak az első nap volt.
2. nap (Hétfő) Meeting, bazár felfedezés
Rögtön másnap csoport meetingre igyekeztünk, ahol Kinga (az Egyiptomi kihelyezett magyar idegenvezetőnk) annyira részletes tájékoztatást adott mindenről, hogy ihajj. Annyira fel voltunk spanolva, hogy 2 fakultatív programra be is fizettünk egyből (Luxor és Giftun-sziget). Szemeztünk még nagyon a quad-túrával, de nem mertük befizetni, mert mi van, ha időközben lebetegszünk, elkapvalami nyavaja (vagy a fáraó átka). Szóval váratott még magára a Sahara túra, quadokkal. Este elindultunk felfedezni a hotelek előtti sétányt, és a bazár sort. Mondta Kinga, hogy Dahar vagy DownTown az igazi bazár rész, de azt csak vérbeli alku-művészeknek ajánlja. No, mi meg egyáltalán nem tudunk alkudni, úgyhogy maradt a sétány. Nehogy, véletlenül eladjon már a férjem 7 tevéért.
3. nap (Kedd)- Luxor
Végre Luxor!!! Mondanám, hogy hipp-hopp kipattantunk az ágyból hajnali 4:30-kor, de hát nem így történt. Szereztem reggelit (gyűjtögető életmód), míg a férjem felébredt. Aztán 5:15-kor felszállás a buszra, irány a buszkonvoj találka helye. 7:00 elindult a konvoj, azt hiszem 263 busz volt, (némi baksis ellenében a buszvezető elkezdte leelőzni az előttünk lévő pár száz buszt, mi 10 egyiptomi fontot adtunk, azaz 400 Ft-ot, jó spúrak vagyunk mi?! Bár rajtunk kívül volt még 40 uras a buszon, szóval a buszsofőr ennek biztos örült.) és a konvoj 6. helyére küzdöttük fel magunkat. Azért nem volt mindegy nekünk sem, hogy a pihenőpontokon, az első turnusban mehettünk el WC-re, (volt még klotyópapír, és nem volt össze-vissza tojva a WC sem) Azért sokkolt a látvány erősen, hogy minden ellenőrző pontnál fegyveresek, meg a konvojt is 2 fegyveres rendőrautó vezette. Az országút, a sivatag közepén sokkal jobb állapotban van, mint Magyarországon bármelyik út, ez hihetetlen! 9:00-kor megérkeztünk a Karnaki templomba, a 4. fényképezés után bedöglött a fényképezőgépünk, hááááátttt EZTNEMHISZEMELLLL, erősen azt gondoltam, hogy mindjárt felvágom az ereimet, ha nem tudok fotózni, s megörökíteni! Kényszermegoldásként előkaptam a mobiltelefont, és kattogtattam ezerrel. Utána átmentünk a Níluson, (én vezettem a motorcsónakot!) és megnéztük a Memnon-kolosszusokat, s utána jött a Királyok völgye. Hát ez is mekkora élmény volt, ott voltunk a „katlan”-ban (sziklavölgy, és így nincs egy deka szél sem, szóval olyan meleg van ott, mint egy katlanban). Itt jegyezném meg, hogy jól jött a lenvászon anygaból készült nadrág+ ing, még jó hogy az volt rajtunk!! Visszahőköltünk rendesen, hogy bent a sírkamrákban nem lehet fotózni. Nem vicc, sem fotózni, sem videózni nem lehet. A biztonságiak kikapták a kezünkből a fényképezőgépet (szerintem minden gépet profin kezeltek, mert egyből tudta hogy kell vissza nézni a fotó képeket és a videó anyagot) és egy pillanat alatt megnézték benne, hogy mit fotóztunk. Még szerencse, hogy nem kezdtem el fotózni, mert vagy kitörölte volna az összes képet, vagy szimplán eltörte volna a fényképező gépünket. Hát…egyik sem lett volna jó. Szóval tessék vigyázni a fényképezéssel, tényleg szigorúan veszik!!! Szóval próbáltunk mindent agyban lefotózni, és memorizálni. A német túristák kb. 1,5 perc alatt végigszaladtak a sírkamrákon, mi meg (hála nekem) szépen andalogva, bámulva a hieroglifákat és a csodálatos falfestményeket, szájtátva lépdeltünk lassan egyre beljebb, és beljebb, a sírhoz, a hegy gyomra felé. Még most is libabőrözök, ha rá gondolok. 3 sírhelyet néztünk meg, ezek ép sírok voltak, és a falfestmények is jól láthatóak voltak. Ezután átbuszoztunk Hatsepszut fáraó halotti templomához. Azt mondta Szilárd, az idegenvezetőnk, ha a hazafelé úton is szeretnénk WC-papírral pisilni, akkor bele kell húznunk, Hatsepszutra max.20 perc maradt. Aki fáradt, maradjon a buszban, és onnan fotózzon, aki meg bevállalja a 110 lépcsőfokot és a 20 percet, az induljon el, és hajrá!!!! Mint az őrült, a férjemmel elkezdtünk futni, hogy mindent lássunk, és lefotózzunk, megnézzünk, felmérjünk, elámuljunk. Már olyanok voltunk, mint a japán túristák, klatty-klatty, viharos tempóban fényképeznek. Noh, ez is megvolt, irány haza, este 10 vagy 11-re értünk haza a szállodába. Hááááttt, nem kellett ringatni, hogy elaludjunk.
4. nap (Szerda) Giftun sziget, sznorkellezés
Reggel 9-kor indult a hajónk, a sziget felé. Hajókáztunk a Vörös tenger egyik kicsi szigete felé. Búvárszemüveg + pipával buktunk rá a vízre. A hajón volt valami (El Karnak Video) pólóban egy arab pasi, aki folyamatosan videózta a hajón lévőket. Tudjátok, integetés..meg ilyenek Felvett mindent, azt is, ahogy féltem, hogy: éééén, nem rakom bele a fejem a vízbe, félllek-félek-félek! (ilyan a víziszony, de a férjem kedvéért mindent! Ő akarta hajókását, én meg Luxort.) Össze-vissza kapkodtam a levegőt, olyan nehéz volt azon a pipán venni szájjal a levegőt. Ha valaki már rutinos, könnyen fog menni. No, de ha már kifizettem az istenverte 20.000 Ft-ot (fakultatív program ára), akkor legyőzöm a félelmemet, és belenyomom a fejem a vízbe, nézni a korallokat, meg a halacskákat. Szerencsére sikerült! A 2. merülésnél már belejöttem, és ott nézegettem a korallokat, meg a halacskákkal úszkáltam. Annyira sajnáltam a férjemet, mert a körszakáll szőre között (az orra alatt) minden levegővételnél jött be a víz a búvárszemüvegébe. Nem nagyon tudta élvezni a sznorkizást, azért valahogy megoldotta. Odaértünk a PARADISE feliratú szigethez (Giftun sziget), és hát erősen elérzékenyültem megint. Nem, minta olyan nagyon bőgős lennék, de azt a tökéletes szigetet látnotok kell. Kristálytiszta víz, csodálatos part, a férjem + én + a tenger+ a napocska, tiszta csöpögős vagyok, no abbahagyom! Visszaúton a hajón meg lehetett rendelni a videót, DVD formátumban. Hát, gondoltuk, miért is ne, párszor csak rajta vagyunk a videón. Megrendeltük, és mondtuk a fiúkának (persze ő elég gyatra volt angolból, de nem mintha én marha jól beszélnék angolul) a lényeg, hogy megígérte, hogy a hotelünk elé hozza a DVD-t, este 8:00-ra. Hát mondanom sem kell, az arabok nem nagyon ismerik az órát! Ejj, ráérünk arra még, majd odaérünk, stb. Férjem sík ideg volt, hogy hol a DVD-nk, meg hol a pasi. No, 8:30-ra megláttuk az arabot, hozta a DVD-t. Kettőt is, az egyiken mi voltunk úszkálás közben, a másikon meg az egyiptomi nevezetességekről tájékoztató. Kifizettük a fiút, de csak itthon tudtuk leellenőrizni, hogy van-e valami a DVD-n, ugyanis a hotel net kávézójában, a számítógépekben nem volt DVD olvasó. Ezen azért meglepődtünk. Szóval féltünk nagyon, hogy ablakon kidobott pénz volt-e ez a DVD. (De nem, minden okés volt a DVD-vel.)
5-6. nap (Csütörtök-Péntek)
Végre punnyadás és pihi, egész nap a strandon pihiztünk, néztük a hullámzó tengert, a jachtokat, a vizibanánosokat, a vizisízőket, meg a piros pecsenyére leégett hollandokat :D Este mentünk is a bazárba, mindenféle szobrocskát, meg mindenfélét venni a bazárban, a rokonoknak. Férjem egy fél liter bacardi-kóla után elég lazának érezte magát, hogy: menjük alkudni az arabokhoz! :D olyan szöveget nyomtak le egymásnak, hogy én köpni-nyelni sem tudtam, elszórakoztatták egymást. Férjem rendesen belejött az alkudozásba. Ezúton hívom fel a figyelmet, hogy az arabok nem európaiak, tehát azt, hogy: Nem köszönöm, nem kérem- nem értik, vagy el kell menni mellettük, szó nélkül, mosoly nélkül. Mert hát, ha megszólalsz (és válaszolsz a How are you? Where are you from? kérdésekre, akkor gyakorlatilag már a boltjában hagytál több ezer forintot, amit nem is akartál elkölteni) Szabály: ha már elkezdesz üzletelni, az arab által kínált ár negyedétől kezdj alkudni. (100 Ft-nál, kezd 25 Ft-ról, de max csak 35-ig menj el) Hidd el, bármennyiért is megveszed az árut, az neki mind nagy haszon. Szóval bátran alkudozz!! A mosoly, pedig fél borravaló mindenhol, vagy egy teára való meghívással felér. Ezt mi azért nem mertük bevállalni, nehogy hasmenéssel záródjon az esti bazár túránk.
7. nap (Szombat)
No, csak bevállaltuk a quad-túrát!!! Annyira élveztük! Voltunk kb. 20-an, mind magyar. De ez jó is volt így, mert ha valami bajunk történik, legalább megértik, mit kiabálunk. Beduin kendőt kötöttek ránk, nagyon élveztük! Csajok elől, fiúk hátul, libasorban, 5-5 méter quadok közti távolsággal. Persze, hogy a férjem is meg én is le-le maradoztunk, és mikor zárkózni kellett, akkor küldtük a quadnak rendesen!!! Annyira jó volt, össze-vissza zötyögtünk, pattogtunk, ugrattunk, meg gyorsultunk. Félelmetesen jó volt!! Aki már volt quadon, az tudja ám!! Megnéztünk egy beduin falut, kínáltak bennünket teával, ettünk teveszaron sült kenyeret (olyan íze volt, mint a palacsintának) tevegeltünk, lenyugvó nap társaságában, félhomályban, hattttalmas porban elindultunk visszafelé. Örök élmény! Időközben ránk esteledett, mi meg az ezer csillag….fent az égen. Aztán kaptunk enni is, meg inni is, meg az arab fiú (angolul beszélő idegenvezetőnk) megmutatta, hogyan kell vizipipázni, mi is kipróbáltuk ezt a sisha-szertartást.
Hát, megint nem kellett altatni bennünket!!!
8. nap (Vasárnap )haza repülés
Kicsekkolni 10:45-ig kellett a szállodából, de majd csak 11:30-kor indult el a busz az utasokkal a reptér irányába. Szerintetek mit csináltunk 11:00-ig??? Persze, hogy mi még a parton napoztattuk a hasunkat! Én még átöltözni sem nagyon tudtam, úgyhogy a ruhám alatt a fürdőbugyi rajtam maradt, így jöttünk haza Magyarországra. No a repülőtér nagy para volt!!! Az idegenvezető azt mondta, hogy a repülőtéren vissza tudjuk váltani a megmaradt egyiptomi fontunkat. (Csak azt nem mondta, hogy a repülőtér melyik részén van a Change.) Mert hát ugye kivinni ezt a pénzt az országból nem lehet, max. csak 20 egyiptomi fontot. (800 Ft) Nekem meg a nyakamon maradt 362 font (15.000 Ft) szerintetek, nem voltam ideges, mi?
Becsekkoltunk a repülőtérre, vízumot is kipecsételték az útlevelünkből, és ott álltunk a Duty Free előtt, hogy nohhh, most akkor hol is van a CHANGE? Hát az nagyon nem volt sehol sem. Információnál mondta a csajszi, hogy menjünk visszafelé, az ellenőrző pontnál majd kienged a katona minket… No jól van, 15.000 Ft-ot megér, hogy visszamenjünk a bejárathoz.. Nah, elindultunk visszafelé, a sorokon átvergődünk, jön az első ellenőrző pont. Férjem nagy nehezen elmagyarázta, hogy csak pénzt szeretnénk visszaváltani, és csak azért akarunk vissza menni a bejárathoz. Csávó nagy nehezen megértette, azt mondta kéri a voucherünket letétbe. Hátttt..nem szívesen, de oda adtunk, mondván, mindjárt jövünk vissza. Vergődünk tovább át a sorokon, látjuk, hogy van még egy ellenőrző pont. Férjem megint próbálja a csávónak mondani a szitut, az megérti, és azt mondja: adjuk oda a repülőjegyünket letétbe, öhh, ez nagyon nem jó, rám ekkor tört a para, majd megkérdeztük, merre van a CHANGE, azt mondja tovább arra. Mentünk visszafelé egyre csak, újabb ellenőrző pont, a fegyveres csávó elkéri tőlünk az útlevelünket, én már remegtem az idegességtől, mint állat. Odaadtuk, majd tettünk 3 lépést, és férjem mondta, hogy ez így iszonyat nagy gáááááz!!!!!! Semmi nincs nálunk, mi van, ha hirtelen őrségváltás lesz, és a katonák elmennek zsebükben az iratainkkal!!! Ott törtem össze darabokra, fejvesztve rohantunk vissza az ellenőrzőpontra, az útlevelünkért, a repülőjegyért meg a voucherért, inkább letojtuk azt a 15.000 Ft-nyi valutát, vazzegh…mi van, ha kint ragadunk Egyiptomban, miből-hogyan igazolnám magam, hogy nekem VOLT útlevelem, meg repülőjegyem, ha azok ott lapulnak a fegyveresek zsebében. Még rosszabba esetben a falhoz állítanak, és szanaszét lőnek bennünket. Hát ott zokogtam a férjem vállán rendesen, jó kis emlékezetes haza utunk volt!!!! A repülővel, persze nagy sokára hazaértünk, mondanom sem kellett hogy kicsomagolás előtt legyűrtünk Bacardi-kólát a nagy ijedtségre való tekintettel! Így a visszaút nehézségeit hirtelen el is felejtettük
Hát..ennyi. Kalandos volt ez az 1 hét, az már biztos. Jó kis emlékezetes utunk volt :D
Kellemes pihenést, és sok kalandot Nektek is! :D
Ohh..Te jó ég, hol is kezdjem.
1. nap (Vasárnap)
Budapestről charter járattal repültünk Hurghadára, röpke 3 órás út gyorsan eltelt, főleg mert nappal utaztunk, és gyönyörködtünk a felhőkben, és az alattunk elterülő Vörös tengerben.
Megérkeztünk a reptérre, és próbáltuk emlékezetünkből kitörölni a látványt, hogy mindenfelé csak sivatag egy szál fű sincs sehol, no és mindenfelé eldobott nejlon zacsik szállnak, meg üdítős flakonok. Gondoltam is, így néz majd ki a világ kb. 50 év múlva. A vízumozás után magyar idegenvezető várt ránk, meg a többi magyar utasra. Buszra fel, szállodánál le. Óhh, máj gááddd, a szálloda kívülről is csodálatos (Hurghada, The Grand Hotel *****), de a szobánk teraszáról kitekintve, egyszerűen bjútifull. Könnybe is lábadt a szemem egyből, a boldogságtól. Itt vagyunk, ketten!! Kicsomagolás után, este felé elindultunk felfedezni a szálloda komplexumot. Hát, a férjem még az 5. nap után is eltévedt benne :D Hatalmas, gyönyörű, higiénikus, mindenki beszél angolul, németül, és minden alkalmazott kedves, barátságos, előzékeny, (nem nyomulós) és mosolygós. Csak szuperlativuszokban tudok beszélni róluk, és a szállodáról egyaránt. Tényleg az 1001 éjszaka meséinek főhőseként éreztük magunkat! Hááát, nagy álmom vált valóra, és ez még csak az első nap volt.
2. nap (Hétfő) Meeting, bazár felfedezés
Rögtön másnap csoport meetingre igyekeztünk, ahol Kinga (az Egyiptomi kihelyezett magyar idegenvezetőnk) annyira részletes tájékoztatást adott mindenről, hogy ihajj. Annyira fel voltunk spanolva, hogy 2 fakultatív programra be is fizettünk egyből (Luxor és Giftun-sziget). Szemeztünk még nagyon a quad-túrával, de nem mertük befizetni, mert mi van, ha időközben lebetegszünk, elkapvalami nyavaja (vagy a fáraó átka). Szóval váratott még magára a Sahara túra, quadokkal. Este elindultunk felfedezni a hotelek előtti sétányt, és a bazár sort. Mondta Kinga, hogy Dahar vagy DownTown az igazi bazár rész, de azt csak vérbeli alku-művészeknek ajánlja. No, mi meg egyáltalán nem tudunk alkudni, úgyhogy maradt a sétány. Nehogy, véletlenül eladjon már a férjem 7 tevéért.
3. nap (Kedd)- Luxor
Végre Luxor!!! Mondanám, hogy hipp-hopp kipattantunk az ágyból hajnali 4:30-kor, de hát nem így történt. Szereztem reggelit (gyűjtögető életmód), míg a férjem felébredt. Aztán 5:15-kor felszállás a buszra, irány a buszkonvoj találka helye. 7:00 elindult a konvoj, azt hiszem 263 busz volt, (némi baksis ellenében a buszvezető elkezdte leelőzni az előttünk lévő pár száz buszt, mi 10 egyiptomi fontot adtunk, azaz 400 Ft-ot, jó spúrak vagyunk mi?! Bár rajtunk kívül volt még 40 uras a buszon, szóval a buszsofőr ennek biztos örült.) és a konvoj 6. helyére küzdöttük fel magunkat. Azért nem volt mindegy nekünk sem, hogy a pihenőpontokon, az első turnusban mehettünk el WC-re, (volt még klotyópapír, és nem volt össze-vissza tojva a WC sem) Azért sokkolt a látvány erősen, hogy minden ellenőrző pontnál fegyveresek, meg a konvojt is 2 fegyveres rendőrautó vezette. Az országút, a sivatag közepén sokkal jobb állapotban van, mint Magyarországon bármelyik út, ez hihetetlen! 9:00-kor megérkeztünk a Karnaki templomba, a 4. fényképezés után bedöglött a fényképezőgépünk, hááááátttt EZTNEMHISZEMELLLL, erősen azt gondoltam, hogy mindjárt felvágom az ereimet, ha nem tudok fotózni, s megörökíteni! Kényszermegoldásként előkaptam a mobiltelefont, és kattogtattam ezerrel. Utána átmentünk a Níluson, (én vezettem a motorcsónakot!) és megnéztük a Memnon-kolosszusokat, s utána jött a Királyok völgye. Hát ez is mekkora élmény volt, ott voltunk a „katlan”-ban (sziklavölgy, és így nincs egy deka szél sem, szóval olyan meleg van ott, mint egy katlanban). Itt jegyezném meg, hogy jól jött a lenvászon anygaból készült nadrág+ ing, még jó hogy az volt rajtunk!! Visszahőköltünk rendesen, hogy bent a sírkamrákban nem lehet fotózni. Nem vicc, sem fotózni, sem videózni nem lehet. A biztonságiak kikapták a kezünkből a fényképezőgépet (szerintem minden gépet profin kezeltek, mert egyből tudta hogy kell vissza nézni a fotó képeket és a videó anyagot) és egy pillanat alatt megnézték benne, hogy mit fotóztunk. Még szerencse, hogy nem kezdtem el fotózni, mert vagy kitörölte volna az összes képet, vagy szimplán eltörte volna a fényképező gépünket. Hát…egyik sem lett volna jó. Szóval tessék vigyázni a fényképezéssel, tényleg szigorúan veszik!!! Szóval próbáltunk mindent agyban lefotózni, és memorizálni. A német túristák kb. 1,5 perc alatt végigszaladtak a sírkamrákon, mi meg (hála nekem) szépen andalogva, bámulva a hieroglifákat és a csodálatos falfestményeket, szájtátva lépdeltünk lassan egyre beljebb, és beljebb, a sírhoz, a hegy gyomra felé. Még most is libabőrözök, ha rá gondolok. 3 sírhelyet néztünk meg, ezek ép sírok voltak, és a falfestmények is jól láthatóak voltak. Ezután átbuszoztunk Hatsepszut fáraó halotti templomához. Azt mondta Szilárd, az idegenvezetőnk, ha a hazafelé úton is szeretnénk WC-papírral pisilni, akkor bele kell húznunk, Hatsepszutra max.20 perc maradt. Aki fáradt, maradjon a buszban, és onnan fotózzon, aki meg bevállalja a 110 lépcsőfokot és a 20 percet, az induljon el, és hajrá!!!! Mint az őrült, a férjemmel elkezdtünk futni, hogy mindent lássunk, és lefotózzunk, megnézzünk, felmérjünk, elámuljunk. Már olyanok voltunk, mint a japán túristák, klatty-klatty, viharos tempóban fényképeznek. Noh, ez is megvolt, irány haza, este 10 vagy 11-re értünk haza a szállodába. Hááááttt, nem kellett ringatni, hogy elaludjunk.
4. nap (Szerda) Giftun sziget, sznorkellezés
Reggel 9-kor indult a hajónk, a sziget felé. Hajókáztunk a Vörös tenger egyik kicsi szigete felé. Búvárszemüveg + pipával buktunk rá a vízre. A hajón volt valami (El Karnak Video) pólóban egy arab pasi, aki folyamatosan videózta a hajón lévőket. Tudjátok, integetés..meg ilyenek Felvett mindent, azt is, ahogy féltem, hogy: éééén, nem rakom bele a fejem a vízbe, félllek-félek-félek! (ilyan a víziszony, de a férjem kedvéért mindent! Ő akarta hajókását, én meg Luxort.) Össze-vissza kapkodtam a levegőt, olyan nehéz volt azon a pipán venni szájjal a levegőt. Ha valaki már rutinos, könnyen fog menni. No, de ha már kifizettem az istenverte 20.000 Ft-ot (fakultatív program ára), akkor legyőzöm a félelmemet, és belenyomom a fejem a vízbe, nézni a korallokat, meg a halacskákat. Szerencsére sikerült! A 2. merülésnél már belejöttem, és ott nézegettem a korallokat, meg a halacskákkal úszkáltam. Annyira sajnáltam a férjemet, mert a körszakáll szőre között (az orra alatt) minden levegővételnél jött be a víz a búvárszemüvegébe. Nem nagyon tudta élvezni a sznorkizást, azért valahogy megoldotta. Odaértünk a PARADISE feliratú szigethez (Giftun sziget), és hát erősen elérzékenyültem megint. Nem, minta olyan nagyon bőgős lennék, de azt a tökéletes szigetet látnotok kell. Kristálytiszta víz, csodálatos part, a férjem + én + a tenger+ a napocska, tiszta csöpögős vagyok, no abbahagyom! Visszaúton a hajón meg lehetett rendelni a videót, DVD formátumban. Hát, gondoltuk, miért is ne, párszor csak rajta vagyunk a videón. Megrendeltük, és mondtuk a fiúkának (persze ő elég gyatra volt angolból, de nem mintha én marha jól beszélnék angolul) a lényeg, hogy megígérte, hogy a hotelünk elé hozza a DVD-t, este 8:00-ra. Hát mondanom sem kell, az arabok nem nagyon ismerik az órát! Ejj, ráérünk arra még, majd odaérünk, stb. Férjem sík ideg volt, hogy hol a DVD-nk, meg hol a pasi. No, 8:30-ra megláttuk az arabot, hozta a DVD-t. Kettőt is, az egyiken mi voltunk úszkálás közben, a másikon meg az egyiptomi nevezetességekről tájékoztató. Kifizettük a fiút, de csak itthon tudtuk leellenőrizni, hogy van-e valami a DVD-n, ugyanis a hotel net kávézójában, a számítógépekben nem volt DVD olvasó. Ezen azért meglepődtünk. Szóval féltünk nagyon, hogy ablakon kidobott pénz volt-e ez a DVD. (De nem, minden okés volt a DVD-vel.)
5-6. nap (Csütörtök-Péntek)
Végre punnyadás és pihi, egész nap a strandon pihiztünk, néztük a hullámzó tengert, a jachtokat, a vizibanánosokat, a vizisízőket, meg a piros pecsenyére leégett hollandokat :D Este mentünk is a bazárba, mindenféle szobrocskát, meg mindenfélét venni a bazárban, a rokonoknak. Férjem egy fél liter bacardi-kóla után elég lazának érezte magát, hogy: menjük alkudni az arabokhoz! :D olyan szöveget nyomtak le egymásnak, hogy én köpni-nyelni sem tudtam, elszórakoztatták egymást. Férjem rendesen belejött az alkudozásba. Ezúton hívom fel a figyelmet, hogy az arabok nem európaiak, tehát azt, hogy: Nem köszönöm, nem kérem- nem értik, vagy el kell menni mellettük, szó nélkül, mosoly nélkül. Mert hát, ha megszólalsz (és válaszolsz a How are you? Where are you from? kérdésekre, akkor gyakorlatilag már a boltjában hagytál több ezer forintot, amit nem is akartál elkölteni) Szabály: ha már elkezdesz üzletelni, az arab által kínált ár negyedétől kezdj alkudni. (100 Ft-nál, kezd 25 Ft-ról, de max csak 35-ig menj el) Hidd el, bármennyiért is megveszed az árut, az neki mind nagy haszon. Szóval bátran alkudozz!! A mosoly, pedig fél borravaló mindenhol, vagy egy teára való meghívással felér. Ezt mi azért nem mertük bevállalni, nehogy hasmenéssel záródjon az esti bazár túránk.
7. nap (Szombat)
No, csak bevállaltuk a quad-túrát!!! Annyira élveztük! Voltunk kb. 20-an, mind magyar. De ez jó is volt így, mert ha valami bajunk történik, legalább megértik, mit kiabálunk. Beduin kendőt kötöttek ránk, nagyon élveztük! Csajok elől, fiúk hátul, libasorban, 5-5 méter quadok közti távolsággal. Persze, hogy a férjem is meg én is le-le maradoztunk, és mikor zárkózni kellett, akkor küldtük a quadnak rendesen!!! Annyira jó volt, össze-vissza zötyögtünk, pattogtunk, ugrattunk, meg gyorsultunk. Félelmetesen jó volt!! Aki már volt quadon, az tudja ám!! Megnéztünk egy beduin falut, kínáltak bennünket teával, ettünk teveszaron sült kenyeret (olyan íze volt, mint a palacsintának) tevegeltünk, lenyugvó nap társaságában, félhomályban, hattttalmas porban elindultunk visszafelé. Örök élmény! Időközben ránk esteledett, mi meg az ezer csillag….fent az égen. Aztán kaptunk enni is, meg inni is, meg az arab fiú (angolul beszélő idegenvezetőnk) megmutatta, hogyan kell vizipipázni, mi is kipróbáltuk ezt a sisha-szertartást.
Hát, megint nem kellett altatni bennünket!!!
8. nap (Vasárnap )haza repülés
Kicsekkolni 10:45-ig kellett a szállodából, de majd csak 11:30-kor indult el a busz az utasokkal a reptér irányába. Szerintetek mit csináltunk 11:00-ig??? Persze, hogy mi még a parton napoztattuk a hasunkat! Én még átöltözni sem nagyon tudtam, úgyhogy a ruhám alatt a fürdőbugyi rajtam maradt, így jöttünk haza Magyarországra. No a repülőtér nagy para volt!!! Az idegenvezető azt mondta, hogy a repülőtéren vissza tudjuk váltani a megmaradt egyiptomi fontunkat. (Csak azt nem mondta, hogy a repülőtér melyik részén van a Change.) Mert hát ugye kivinni ezt a pénzt az országból nem lehet, max. csak 20 egyiptomi fontot. (800 Ft) Nekem meg a nyakamon maradt 362 font (15.000 Ft) szerintetek, nem voltam ideges, mi?
Becsekkoltunk a repülőtérre, vízumot is kipecsételték az útlevelünkből, és ott álltunk a Duty Free előtt, hogy nohhh, most akkor hol is van a CHANGE? Hát az nagyon nem volt sehol sem. Információnál mondta a csajszi, hogy menjünk visszafelé, az ellenőrző pontnál majd kienged a katona minket… No jól van, 15.000 Ft-ot megér, hogy visszamenjünk a bejárathoz.. Nah, elindultunk visszafelé, a sorokon átvergődünk, jön az első ellenőrző pont. Férjem nagy nehezen elmagyarázta, hogy csak pénzt szeretnénk visszaváltani, és csak azért akarunk vissza menni a bejárathoz. Csávó nagy nehezen megértette, azt mondta kéri a voucherünket letétbe. Hátttt..nem szívesen, de oda adtunk, mondván, mindjárt jövünk vissza. Vergődünk tovább át a sorokon, látjuk, hogy van még egy ellenőrző pont. Férjem megint próbálja a csávónak mondani a szitut, az megérti, és azt mondja: adjuk oda a repülőjegyünket letétbe, öhh, ez nagyon nem jó, rám ekkor tört a para, majd megkérdeztük, merre van a CHANGE, azt mondja tovább arra. Mentünk visszafelé egyre csak, újabb ellenőrző pont, a fegyveres csávó elkéri tőlünk az útlevelünket, én már remegtem az idegességtől, mint állat. Odaadtuk, majd tettünk 3 lépést, és férjem mondta, hogy ez így iszonyat nagy gáááááz!!!!!! Semmi nincs nálunk, mi van, ha hirtelen őrségváltás lesz, és a katonák elmennek zsebükben az iratainkkal!!! Ott törtem össze darabokra, fejvesztve rohantunk vissza az ellenőrzőpontra, az útlevelünkért, a repülőjegyért meg a voucherért, inkább letojtuk azt a 15.000 Ft-nyi valutát, vazzegh…mi van, ha kint ragadunk Egyiptomban, miből-hogyan igazolnám magam, hogy nekem VOLT útlevelem, meg repülőjegyem, ha azok ott lapulnak a fegyveresek zsebében. Még rosszabba esetben a falhoz állítanak, és szanaszét lőnek bennünket. Hát ott zokogtam a férjem vállán rendesen, jó kis emlékezetes haza utunk volt!!!! A repülővel, persze nagy sokára hazaértünk, mondanom sem kellett hogy kicsomagolás előtt legyűrtünk Bacardi-kólát a nagy ijedtségre való tekintettel! Így a visszaút nehézségeit hirtelen el is felejtettük
Hát..ennyi. Kalandos volt ez az 1 hét, az már biztos. Jó kis emlékezetes utunk volt :D
Kellemes pihenést, és sok kalandot Nektek is! :D
Általános benyomás:
Egyiptomban a Dino Club Grand Hotelben pihentünk tavaly szeptemberben 11 napig.
A nyaralás jól sikerült, maximálisan meg voltunk elégedve a szállodával, a kiszolgálással, az animátorok Évi és Enikő kedvességével, és nem utolsósorban a közvetítő iroda munkájával.
A nyaralás jól sikerült, maximálisan meg voltunk elégedve a szállodával, a kiszolgálással, az animátorok Évi és Enikő kedvességével, és nem utolsósorban a közvetítő iroda munkájával.
Általános benyomás:
A legszebb szalloda, amit Hurghadan lattam :)
Általános benyomás:
Sziasztok! Egy olyan szállodát keresek, ami egy kellemes nyaralást kínál. Családommal mennék, kis gyerekekkel, így mindeképpen pihenésre, nyugalomra lenne szükségünk, nem olyan helyre, ahol buliznak a fiatalok. Igazi családi nyaralást tervezünk. Olvastam, hogy ennek a Dino Klubnak pont ilyen ajánlata van, amely számunkra megfelel. Van valakinek tapasztalata? Köszönöm előre is!