Sivatagi élmények teveháton Tunéziában
Ablak a Világra - Utazási magazin
Sivatagi élmények teveháton Tunéziában
Tunéziában mindenki találhat a vágyainak megfelelő kikapcsolódást a nyaralás alatt is, de Tunézia nyaralástól függetlenül is lehet különálló program. A gyönyörű homokos tengerpartok, a számtalan, csodálatos történelmi emlék és a hamisítatlan afrikai Szahara adta különleges atmoszféra minden utazót magával ragad. Amit azonban feltétlen érdemes a programok közé bevenni: az a tevegelés.
A vállalkozó kedvű utazók pár napos tevetúrákra indulhatnak a sivatagba, ahol minden este más oázisnál szállhatnak meg, a helyi őslakos berber falvakban, különböző sátrakban elhelyezve. Természetesen lehetőség van rövidebb tevegelésre is, ha csak a gyors élményszerzésért szeretnénk megcsodálni a vidéket tevehátról. A Douz oázis Tunézia legdélebbi pontja, melyet a „Szahara kapujának” is neveznek. Csodálatos és páratlan látvány. Tengerszerűen és végeláthatatlanul hömpölygő homok mindenhol, ahol különleges élményt nyújt egy sivatagi tevetúra. Betekintést nyerhetünk az ott élők életébe, ha felpattanunk egy tevére így teszünk egy szemlét a homokdűnék között. A helybéliek itt még az ősi szokások és hagyományok szerint élnek, a kedves tevehajcsárok pedig fényképezőgépünkkel – legyen az akár egy okostelefon -, bármikor készek néhány kockát elkattintani, hogy ez az élmény meg legyen örökítve. Ők persze tudják, hogy honnan is kell fényképezni ahhoz, hogy úgy tűnjék, mintha mi lennék a világ legprofibb tevegelői, és mintha már legalább egy hete rónánk a sivatagot. Illik nekik a kaland végén néhány dinárt adni szolgálataikért.
Ha néhány napos túrára vállalkozunk, akkor ne csodálkozzunk, ha hajnali ébresztővel riogatnak majd a tevehajcsárok bennünket. Ők tudják ugyanis, hogy egy napfelkeltét - és naplementét - látni a sivatagban, az maga a csoda! Az arab világban ez igen fontos momentum, hiszen a Ramadán havi böjt közben az igazhitű emberek napfelkeltétől napnyugtáig nem esznek, nem is isznak és minden egyéb élvezetet elutasítanak. Allah tanításait, azonban az itt élő emberek nem nagyon tartják be, mégis igen fontos szerepe van a vallásnak. A mondás is ezt tükrözi: „Ha Allah is úgy akarja”, teszik hozzá szinte minden mondatukhoz. Továbbhaladva az út mentén hatalmas oázis városokkal találkozunk. A rengeteg datolyapálma árulkodik arról, hogy Tunézia jeleskedik a gyümölcs termesztésében. A frissen szedett datolya kellemesen selymes, zamatos íze olyannyira csodálatos, hogy érdemes megkóstolni legalább egyszer. Apropó kóstolás, a karavánút során a helyiek a hagyományos berber kenyér, a Tabuna sütését is bemutathatják, ahol mi is megkóstolhatjuk frissen sült kenyeret. Vagyis testünk és lelkünk egyaránt jól lakhat az úton.
A vállalkozó kedvű utazók pár napos tevetúrákra indulhatnak a sivatagba, ahol minden este más oázisnál szállhatnak meg, a helyi őslakos berber falvakban, különböző sátrakban elhelyezve. Természetesen lehetőség van rövidebb tevegelésre is, ha csak a gyors élményszerzésért szeretnénk megcsodálni a vidéket tevehátról. A Douz oázis Tunézia legdélebbi pontja, melyet a „Szahara kapujának” is neveznek. Csodálatos és páratlan látvány. Tengerszerűen és végeláthatatlanul hömpölygő homok mindenhol, ahol különleges élményt nyújt egy sivatagi tevetúra. Betekintést nyerhetünk az ott élők életébe, ha felpattanunk egy tevére így teszünk egy szemlét a homokdűnék között. A helybéliek itt még az ősi szokások és hagyományok szerint élnek, a kedves tevehajcsárok pedig fényképezőgépünkkel – legyen az akár egy okostelefon -, bármikor készek néhány kockát elkattintani, hogy ez az élmény meg legyen örökítve. Ők persze tudják, hogy honnan is kell fényképezni ahhoz, hogy úgy tűnjék, mintha mi lennék a világ legprofibb tevegelői, és mintha már legalább egy hete rónánk a sivatagot. Illik nekik a kaland végén néhány dinárt adni szolgálataikért.
Ha néhány napos túrára vállalkozunk, akkor ne csodálkozzunk, ha hajnali ébresztővel riogatnak majd a tevehajcsárok bennünket. Ők tudják ugyanis, hogy egy napfelkeltét - és naplementét - látni a sivatagban, az maga a csoda! Az arab világban ez igen fontos momentum, hiszen a Ramadán havi böjt közben az igazhitű emberek napfelkeltétől napnyugtáig nem esznek, nem is isznak és minden egyéb élvezetet elutasítanak. Allah tanításait, azonban az itt élő emberek nem nagyon tartják be, mégis igen fontos szerepe van a vallásnak. A mondás is ezt tükrözi: „Ha Allah is úgy akarja”, teszik hozzá szinte minden mondatukhoz. Továbbhaladva az út mentén hatalmas oázis városokkal találkozunk. A rengeteg datolyapálma árulkodik arról, hogy Tunézia jeleskedik a gyümölcs termesztésében. A frissen szedett datolya kellemesen selymes, zamatos íze olyannyira csodálatos, hogy érdemes megkóstolni legalább egyszer. Apropó kóstolás, a karavánút során a helyiek a hagyományos berber kenyér, a Tabuna sütését is bemutathatják, ahol mi is megkóstolhatjuk frissen sült kenyeret. Vagyis testünk és lelkünk egyaránt jól lakhat az úton.
Forrás: Az Utazó magazin