Togean-szigetek
16298 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2015.03.01 - 2015.03.05
Togean-szigetek beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Visszatértünk a szigetről, eljutottunk Posoba autóval, ott aludtunk egyet, felültünk a repülőre Makassar felé, délután irány Kuala Lumpur.
Most két éjszakát fogunk Kuala Lumpurban tölteni, hétfőn vasárnap pedig indul a gép Párizson át haza.
Utoljára ott tartottam, hogy indulunk a Togean-szigetekre. Szóval a Ampanában, a Marina Cottages nevű szállodában Edi nevű utazási ügynök megvette nekünk a hajójegyet és a szállást Gombában. Gomba nevű településen van a legközelebbi szálláshely a szigeteken; idő hiány miatt a távolságbeli és időbeli közelség nagyon fontos. A két naponta közlekedő tömegközlekedési hajóval utaztunk. Ampenából nagyjából 3 órát tart az út Gombába, fejenként nagyjából 3$ a jegy.
Már a hajóút alatt is látszott, hogy mennyire jó helyre kerültünk. A Togean-szigetek Sulawesi belső tengeri részén vannak, három oldalról a szigettel, azon is hegyekkel körülölelve. A belső tenger jó 200 km széles és 350 km hosszú, keskeny U alakú; nevezhetnénk öbölnek is, ha nem lenne olyan hatalmas. Átmegy rajta az Egyenlítő, a mi szigetünktől kb. 10 kilométerre, északra.
Igazi tórusi paradicsomként írja le minden úti könyv a szigeteket, és ezzel a vélekedéssel korlátlanul egyet tudok érteni.
A Togean-szigetek egy kisebb korall atoll, néhány apró szigettel és korall zátonnyal. A Poyalisa nevű sziget, ahol laktunk olyan 15-20 méter széles, 100 hosszú korall sziget, mind a két oldalán egy-egy hófehér finom korall homokos stranddal, előtte korallpadokkal, tőle 30-40 méterre a korallpad szélével. (A zátony feletti részen 40 cm – 3 m vastag a víztakaró, a zátony széle hirtelen leesik vagy 200 métert).
Sulawesin most esős évszak van. Nap közben az öt nap alatt csak egyszer esett az eső, a záporok csak éjszaka voltak, reggelre nem maradt belőle csak egy kis nedvesség a homokon. Alig fúja szél, a tenger tükörsima, a szigetek feletti gomolyfelhők visszatükröződnek víz felszínén. Valami ál). Áomszép a környezet, mivel nagyon nehéz odajutni, alig érintette a turizmus, a tömegturizmus meg semennyire (a mi szigetünkön csak 10 ház van.) Volt már tapasztalatunk néhány igazi gyönyörű egzotikus helyből, de a Togean-szigetek eddig messze az egyik legszebb közülük. Gyenge pontja persze a helynek, hogy kétszer olyan messze van otthonról, mint a Maldív-szigetek, és nem könnyű odajutni, egy hetes nyaralásra végkép alkalmatlan, de a szépsége fantasztikus.
Mint már írtam, a szigeteken nincs se telefon, se internet. Az áramfejlesztőt is csak este kapcsolják be három órára. Az első napon még feltöltöttem a telefonomat, de nem volt mire használni, ezért a második este már az is elmaradt. Van azonban langyos tenger, akváriumi halak tömege a vízben homok, és valószínűtlen napsütés. Nagyjából ezzel a három dologgal foglaltuk el magunkat öt napig: halakat nézegettünk, horgásztunk, a gyerekek tengeri csillagot gyűjtöttek, és ezek tetszőleges permutációja.
Kétszer mentünk sznorkel túrára, egyszer elmentünka helyi fiúkkal horgászni.
Korábban írtam, hogy a szállásra kicsit fellengzősen azt mondták, hogy all inclusive. Ez annyit jelent, hogy korlátlanul van tea és kávé, és naponta háromszor kaja. Reggelire süti és gyümölcs saláta, ebédre hal és rizs valai zöldséggel, és ugyanez vacsorára is. A halat vagy a faluból hozták, vagy a szállás körül lebzselő fiúk fogták horoggal vagy szigonypuskával. Onnan lehetett tudni, hogy mindjárt evésidő lesz, hogy kirajzottak az árnyékból és gőzerővel nekiláttak halászni. A sziget körül szinte csak nagyon színes korall halak laknak, 10-ből 10-szer belőlük volt az étel is. Ugyanazok a halak, amiket a gyönyörű tengeri akváriumokban látunk Európában, csak sokkal nagyobban. Nagyon sok hal van, a 10-05 vendégnek egy fél óra alatt megfogták a vacsit.
Nem sok izgalom történik a szigeteket. Az egyetlen esemény a négy nap alatt, ami elérte a helyiek inger küszöbét az volt, hogy egy nagyobb polipot láttak a móló mellett a vízben. Ettől még a szakácsnő is kirohant a konyhából.
A legérdekesebb esemény az egyik este történt. Korom sötétben mentünk vissza a faházba vacsora után közvetlenül a parton, amikor észrevettük, hogy a homok felvilágít ott, ahol rálépünk. Pont úgy, ahogy a szentjánosbogarak világítanak, csak itt nem voltak látható méretű élőlények a homokon. Valószínűleg egy alga okozta a jelenséget. Nagyon varázslatos, ahogy a lábnyom felviláglik a homokon a korom sötétben, majd 5-10 másodperc múlva elhalványul. Ha valaki normál tempóban gyelogolt, akkor jópány lábnyoma kirajzolódott a parton. Sajnos nem volt annyira erős a fény, hogy le lehessen fényképezni. Az egész szállovendég sereg (vagy nyolcan) ott ugrált a parton és próbált minél nagyobb részt kivilágítani a parton.
Nagyon nehéz bármit mondani a szigetekről azon túl, hogy gyönyörűek. Rakok fel egy rakat képet, hogy könnyebb legyen elképzelni.
Ami érdekes volt még azok az emberek, akik ide kerülnek. A legtöbben hónapok, vagy évek óta utaznak, nagyon le vannak lassulva, és sokan nagyon szórakoztatóak. Régóta ez volt az első nyugodt utazós hely, ahol jókat lehetett beszélgetni.