Tana Toraja - 3. nap: kirándulás Rantepaotól keletre
11653 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2015.02.27 - 2015.02.27
Rantepao, Indonézia, Sulawesi, Toraja
Tana Toraja - 3. nap: kirándulás Rantepaotól keletre beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Rantepao, Indonézia, Sulawesi, Toraja
Reggel viszonylag időben sikerült elindulni. Ugyanarra tettünk egy nagyobb kört, mint amerre az első napon is motoroztunk: indulunk Rantepaoból, elmentünk Kete Kesu felé, majd a falvakon keresztül Makaleba, és onnan vissza a szálláshelyhez.
Nagyon klassz nap volt. Mehettünk talán 60 km-t, és rengeteg mindent láttunk, úgy eltelt az idő, hogy azt se vettük észre, hogy késő van, és itt az ideje az esőnek. Zuhogó esőben tettük meg az utolsó 20 km-t a motoron. Bőrig ázódva.
Korábban már írtam, hogy semmi nincs kiírva: se a nevezetességek, se a falvak nevei. Általában nem is nagyon tudtuk, hogy merre jártunk, és a keresett helyek közül is legfeljebb minden másodikat sikerült megtalálni.
Először Labo nevű faluban álltunk meg egy három házból álló faluban. A következő megállónál csak az utat szeretettük volna megkérdezni, úgy vettük észre, hogy az út túlsó oldalán szertartásra készülődnek. Azt nem sikerült megtudni, hogy mi lesz a szertartás, csak azt, hogy március közepén. Vagy hatvanan építették a vendég pavilonokat bambuszból. A bambusz gerendákat a karton dobozok lezárásához használt műanyag szalagokkal kötötték össze. Semmi mást nem használtak a csomópontok rögzítéséhez, mint ezt a szalagot. Jó széles szalagjuk volt, egy öregembernek volt a dolga, hogy a szalagokat fele olyan szélesre tépje. Mi is beállunk Ákival tépkedni. Áki gyorsan rájött, hogy a bambusz késével remekül lehet a munkát végezni, ebből persze azonnal jött az ötlet, hogy faragjunk késeket bambuszból. Ehhez elkértük az egyik ember kését. Ettől a momentumtól annyira a részévé váltunk a közösségnek, hogy megkínáltak teával és meghívtak ebédelni. Pont 11 óra volt. Torajában akkor van az ebédidő mindenütt.
Labo után Sangalla felé mentünk, Sangalla mellett van egy gyermek sír.
Korábban már volt szó többféle temetési módról, és két napja Kete Kesunál láttunk temető barlangot és függő temetőt: a sziklafalba applikált konzolokra helyezett koporsókkal. Ezeken kívül népszerű temetési mód még a sziklafalba, szilákba vésett kripta barlangok; ezeknél egy erkélyre szokták elhelyezni az elhunytak közel életnagyságú szobrait, a tau taukat. A temetkezési típusok tetszőlegesen keveredhetnek egy-egy helyszínen, illetve korábban találkoztunk sima fejfás sírokkal is.
A csecsemőket élő fába vágott négyszögletes odvakba temették el, fehér gyolcsba tekerve, és a fa odvát kókusz háncs ajtókkal zárték le. Egy hatalmas, több méter átmérőjű élő fát kell elképzelni, 20-25 bevágott sírhellyel. A fogat még nem növesztett gyerekeket temették el így, azért, hogy együtt nőjenek a fával. Fantasztikusan megindító hely egész miliője. A temető fa egy bambusz ligetben áll, néhány tíz méteren belül egyetlen faként.
Sangallában utoljára az 50-es években temettek a fában, összesen száz körüli gyermeket nyugszik itt.
Sangalla után Suaya felé vettük az irányt. Út közben megálltunk egy helyen menyhíreket fényképezni a mezőn. Ahol a motorokat leparkoltuk az út szélén találtunk a földön egy passion fruitot. A gyerekek megkóstolták, és csodák csodájára nagyon ízlett nekik. A fáról megpróbáltam még egyet levarázsolni, mire kijött a fa gazdája. Egyből pénzt ajánlottam a gyümölcsért, nehogy hirig támadjon, de haragvás helyett elővett egy bambuszból készült passion fruit szüretelő célszerszámot, és elkezdte szedni nekünk a gyümölcsöt. Százszor megköszöntük, aminek úgy örültek, hogy szedtek még. Jó egy órát gyümölcsöt ettünk. Ajánlottam pénzt cserébe, de nem fogadták el, Áki előkapta a csokis nápolyiját, annak viszont nagyon örültek, és szedtek egy zsák kakaót is. Áki egyből belelkesedett, hogy elviszi a tanító nénijének. Óriás adag kakaóval folytattuk az utat.
Suayában egy hatalmas sziklafal van, bevésett kriptákkal és tau taukkal.
Annyira elment az idő, hogy nem vettük észre, hogy késő délután lett, és ideje hazamenni, ha nem akarunk megázni. Nem akartunk, de sikerült.
Este a szállodában találkoztunk Nicolassal. Tegnap délután rádöbbentünk, hogy nincs is olyan sok időnk. A Togean-szigetekig nagyon hosszú az út (tömegközlekedéssel három nap), és vissza is kell érnünk, mire indul a repülő vissza Kuala Lumpurba. Szinte biztosan nincs más megoldás, mint autót kell bérelnünk Ampenáig (onnan megy a komp a szigetekre).
Nicolas szerzett autót 2.4 millió rúpiáért (kb. 200 dollár), és javasolta, hogy visszafelé inkább repüljük Palu-ból. Akkor járunk a legjobban az idővel, ha holnap délután el is indulunk, egész éjszaka megyünk, és akkor szombat reggel elérjük a két naponta közlekedő kompot a szigetekre.
Honap reggel 8 óra felé megveszem a repjegyet Palu-ból Makassarba. Ha sikerül jegyet kapni péntek reggelre, akkor elérjük a péntek délutáni gépet Makassarból Luala Lumpurba. A pénteki géphez ki tudunk jönni a szigetekről a csütörtök reggeli komppal és autóval egésznap utazva hajnalban Paluban (Palu Ampana 11 óra autóval). Húzós és van benne ha, de ha összejön, akkor lesz négy teljes napunk a szigeten.
Reggel 8-ra elmegyek a repjegy irodába, hogy egyáltalán van-e járat és van-e rajta hely