Pokharából Kathmanduba
18102 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2011.03.06 - 2011.03.06
Pokharából Kathmanduba beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Pokhara és Kathmandu.
Reggel elvittem az eddig hordott, és alaposan elkoszosodott hosszú nadrágomat mosodába, és amíg kész nem lett felvettem egy rövid nacit. És meglepetten tapasztaltam, hogy reggel 7-kor nemhogy nincs szükség a hosszú nadrágra, de pont a rövidnadrág az ideális viselet. Tegnapelőtt először felvettem a szandált is, és visszagondolva jópár napja nem volt szükség a polár pulcsikra sem.
Nagyon gyorsan változik az idő. Nem egészen két hete még esténként téli nagy kabátra, pulloverekre, sapkára volt szükség még a kifejezetten szubtrópusi éjhajlatú Chitwanban is, most pedig egész nap süt a nap, és biztosan van 30 fok nap közben. A növények is hirtelen kizöldültek, az egy hete Bandipurban látott száraz barnaságnak nyoma sincs. Amikor három napja Pokharába értem, akkor volt egy hatalmas eső (vissza is kellett fordulnia a repülőnek), és azt megelőzően is volt egy két napos eső. Az eső és a melegedés hirtelen hatással van a természetre, minden növekedésnek indult a tél után. Két hét múlva már valószínűleg minden zöld lesz, és virágzik.
Most semmi kataztrófa nem addott a Katmanduba jutásnák, és 25 perc alatt megérkezett repülőgép. Nagyon szép út volt, 200 km végig a Himalája hegyláncaival párhuzamosan, tiszta időben.
A repülőtérről taxiba szálltam és irány a Nemzeti Múzeum. Jó másfél órát tartott az út, mert tegnap este meghalt a miniszterelnök, és pechemre a holttestét éppen akkor vitték Pashupatinath-ba elégetni. Iszonyú dugóban álltunk hosszú ideig. Amikor felértünk a múzeumhoz majd a guta ütött meg. Megint valami jelentős ünnep volt, legalább a negyedik mióta itt vagyok (Shivratri, Shiva születésnapja, Tibeti új év tegnap, múlt héten valamikor Buddha születésnapja), ezért nem volt nyitva a múzeum. Nepálban gyakorlatilág állandóan ünnep van. Az itt angolt tanító egyik lány mesélte, hogy mióta itt van (öt hónapja) még nem volt teljes egészében végigtanított hét. Sokszor nem is szólnak neki, mert annyira természetes, csak amikor megy az iskolába és zárva van derül ki, hogy eljött a következő ünneplés ideje.
A sikertelen Nemzeti Múzeum látogatás után irány a Thammel, bejelentkezés és csomaghagyás a szállodában, majd mászkálás a városban. Ma valamiért az ékszerészek napja van. Két ékszerüzletbe is behívtak - hagytam magam - "beszélgetni", majd mind a kettőben megsúgtak egy óriási titkot, nevezetesen, hogy Nepál kiemelt értéke és büszkesége az advamarin nevű féldrágakó, és csak most, csak nekem hihetelen kedvezménnyek hajlamosak szolgáltatni, és persze ilyet soha senkinek az életbenmég nem tettek ésnme tesznek majd a jövőben sem. Mindenesetre arra jó alkalom volt, hogy újat tanuljak.
Este egy remek vacsorát ettem. Nepálnak úgy túnik két nemzeti eledele van, a momonak nevezett, töltött, gőzön főzött tésztagombócok, és a dhalbat nevű tál.
Én speciel a momoért teljesen odavagyok, kialakult egy gyengébb függőség (valamelyik nap fent a World Peace Pagodánál, amikor a svéd fickó magyarázta, hogy milyen száp a kilátás, én csak arra tudtam gondolni, hogy mit nem adnék egy momóért). A momo lehet töltve hússal, húsos töltelékkel (vizibölény és csirke szokott lenni), vagy lehet vegetáriánus. Az elsőből a vizibölényes az isteni, a vegetáriánusból nagyon sokat ettem, mindegyik nagyon jó, de a krumlis sajtos volt talán, ami mindent vitt. Lehet gőzőlve vagy sütve. Amikor sütik, akkor nem tocsog az olajban, úgyhogy valószínűleg vaslapon készül. Minden esetben csípős szósz jár hozzá, de nem kötelező használni. A momo nagyon olcsó, az utcai kifőzdékben 40 Rs (120 Ft) körül kapni, de az éttermekben sem soha többe 115 Rs-nél (345 Ft). Egy adag momo elég egy teljes napra.
A dhalbat az igazi nemzeti eledel, egy rendes nepáli családban minden nap az van. A kötelező kellékek: egy nagy kanál rizs, lencse leves, joghurt, krumli curry, főtt spenót, sárgarépa és retek nyersen, valamint két féle nagyon csipős szósz. Ami választható hozzá, az a hús (ha nem vegetáriánus, ha igen, akkor valamilyen zülség curry) és a húsleves. A hús lehet kecske, bivaly, csirke, vagy hal. Mindezek egy nagy fém tányéron körberakva érkeznek, középen a rizzsel. Akikkel találkoztam, általában mindenki nagyon oda van érte. Jó is, de nekem hiányt csak a momo okozott.