Kappadókia egy nem túl nagy, autóval egy fél nap alatt körbejárható terület Törökország közepén. A Török Riviéráról autóval jó hat óra alatt érhető el, remek utakon.
Kappadókiát a természeti környezet és a kulturális emlékek teszik vonzóvá.
Vulkáni tevékenység folytán a tájat kezdetben egy vastag, puha tufaréteg takarta be, majd ennek tetejére egy vékonyabb ellenállóbb réteg rakódott. Ahol az időjárás meg tudta bontani a keményebb felső kőzetet, ott az évezredek során a víz völgyeket vájt a tufába, hatalmas kúpokat, "Tündérkéményeket", sehol máshol nem látható falakat hagyva hátra. A völgyek oldala a legritkább esetben függőleges, barázdákat, redőket, hullámokat alakított ki a lefolyó víz.
Tekintettel, hogy a tufa sok helyen fehér vagy rózsaszín, a völgyek önmagukban is fantasztikus látványt nyújtanak. (A legjobb kilátás az uchisari vár tetejéről és a Göreme és Uchisar közti út kilátó pontjairól adódik).
Közelebb menve a völgyekhez feltárul Kappadókia még a kilátásnál is fantasztikusabb látnivalója. Az idők kezdete óta használják emberek a kappadókiai völgyeket, hogy a puha tufafalba lakásokat vájjanak. (Néhány éve saját szememmel láttam, hogy egy Göreme melletti völgyben valaki egy óra alatt tetemes méretű szobát vágott ki a falból egy jégcsákány méretű szerszámmal.)
A kappadókiai emlékek csúcsát a völgyek falába, tufakúpokba vágott keresztény templomok jelentik. Közvetlenül Jézus halála után az első században már telepedtek le keresztény közösségek Kappadókiában, és egészen a XV. századig, a Kelet-Római Birodalom bukásáig jelentős vallási központok voltak. Másfél ezer éve alatt rengeteg minden készült. Ma a Göreme melletti völgyekben négyszáz feletti templom van, igen sok belőlük nagyon jó állapotban. Fantasztikus élmény egy völgyben sétálva meglepetésszerűen a harmadik - negyedik században készült, freskókkal díszített templomra bukkanni, mint az velem is megtörtént egy korábbi utazás során.