-
14439 megtekintéskarcsika (368) beszámolója
Értékelés:
0 pont
Téma:
Utazás időpontja:
2009.09.29 - 2009.09.29
Radisson Blu Aquaba 5*, Aqaba, Jordánia
- beszámoló
karcsika (368) beszámolója
Radisson Blu Aquaba 5*, Aqaba, Jordánia
Reggel elindultunk Aqabáról, kicsivel 8 óra előtt. A szálloda előtt fogtunk egy taxit, némi nem túl vehemens alku után 5 JD-ért vitt el a határra. A határon csak gyalog lehet átkelni Izraelbe. Nem nagy séta, és meglepően egyszerű, rossz híréhez képest. Jordánok járnak át dolgozni Eilatra, csoportok jönnek mennek keresztül.
Először belépünk a határra a jordán oldalon, ott ellenőriznek. Majd elmegyünk egy ablak előtt, ahol kiszól egy ember, hogy látni szeretné az útlevelet. Majd a következő ablak előtt egy másik, hogy fizessük meg a kilépési illetéket. 5 JD fejenként, két ember árusítja a bélyeget (a munka egynek is sok), és azonnal be is ragasztja az útlevélbe. A következő ablaknál egy újabb határőr lepecsételi az előző ablaknál kapott bélyeget, és beír valamit az útlevélbe. Minden ablaknál elnyomják ugyanazokat a poénokat, hogy nem ismerik fel, hogy melyik útlevél az enyém és melyik Ákáé. Ezen túl mindenki elpoénkodik rajta, hogy Barba szeptember 11-én született. Már csak két ember nézi meg, hogy benne van-e a bélyeg, a pecsét, meg mittudoménmi, és máris a senki földjén vagyunk.
Ahogy elérjük az izraeli oldalt hirtelen szembe ötlik a szervezettség. Meg a megfigyelés. Mindenütt feltűnően jó fizikumú fiatal legények állnak napszemüvegben és alkalom adtán belebeszélnek a tenyerükbe vagy a rádiójukba. Két éve tettem már meg az utat erre. Meglepően sokat lazult azóta az ellenőrzés. Most már nem tettek fel szigorú tekintetű leányok és legények értelmetlen és kellemetlen kérdéseket (kedvencem a két évvel ezelőtti pár beszédből: -Minek mentek Jordániába? -Megnézni Petrát. -Minek? -... Hát itt megáll a tudomány.) Még egy különbség a két évvel ezelőttihez képest: bepecsételik az izraeli belépést, és sok ország van a világon, ahová nem lehet belépni izraeli pecséttel az útlevélben.
Az izraeli határon csupa búvároktató dolgozni: barnára sültek, kisportoltak, napszemüvegben, pólóban és nagy zsebes hosszúnadrágban. A röntgenes átvilágítás után sima az út. A határon belül áll taxi, Mondjuk neki, hogy nincs sékelünk. Nem baj, elindítja a taxamétert, és a végén átszámoljuk euróra, és euróban fizetünk. Milyen remek gondoljuk nem kell mindenért megküzdeni, rendezett mederben vannak a dolgok. Aztán gyorsan kiderült, hogy szívesebben harcoltunk volna. A 9 km-es útért 25 EUR a viteldíj.
Az izraeli szakasz túloldalán határhasználati díjat kell fizetni, fejenként 20 euró a sáp. Nem tudják olvasni a kártyánkat (erősen a vége felé járunk a pénznek, jó lett volna a készpénzkímélő megoldás). A 100 eurós bankjegyből a papírpénzt egyiptomi fontban, az aprót sékelben adják vissza. Ez az igazi internacionalizmus.
Az egyiptomi oldalon megmérik a testhőmérsékletünket, hogy nincs-e valamilyen influenzánk. Meglepően simán megy minden, pillanatok alatt túl vagyunk az ellenőrzéseken, nem kell vízumot váltani, mert csak nem megyünk ki Sínai-félszigetről. Jó másfél óra alatt érünk át a Taba Hiltonig. Ott vár a taxis, akit Faten küldött értünk Sharmról. Valami ügyintézésbe bonyolódik a kirendelt rendőri szervekkel, nagyon irogatnak valamit az útleveleinkkel, de aztán mosolyogva előkerül, beültet a kocsiba és irány Sharm. De előtte ungabunga. Mielőtt kiérnénk a határzónából, még biztos, ami biztos levesznek újabb 20 euróra fejenként, szintén határhasználati díj címén. Így teljes átkelés (nem számítva a jordániai kilépési illetéket) 25 + 4*20 + 4*20 = 185 euróra adódik négyünknek, ami kb. 270 dollár, azaz lényegében annyit kóstál, mint a hajó idefelé jövet (a hajó és a kikötői illeték Nuweibából Aqabára 290 dollár volt), de így az átkelésen túl vagyunk másfél óta alatt, míg a hajóval egy egész napos, nem túl kellemes program volt.
Az út közvetlenül az Aqabai-öböl partján megy, nagyon szép a tengerpart. Korábban azt hittel, hogy csak Taba, Dahab ls Nuwiba lakott a parton, de végig vannak üdülőtelepek, szállodák, kempingek a part mentén.
Nagyon korán fogunk Sharm el Sheikhre érni. 200 egynéhány km, azaz kb. három óra az út. Csak két órára kell a reptéren lenni, a taxis felajánlja, hogy bemehetünk Dahabra egy kicsit fürödni és ebédelni. Kiváló gondolat.
A taxis nagylelkűségének fő oka az volt, hogy hasonlóan, mint korábban Petrában elvitt egy étterembe, ahol az ebéd nem egészen tízezer forintba került kettőnknek. Az étlap alapján max. háromezernek kellett volna lennie, de minden,amit nem az étlapról rendeltünk, az elképesztő áru volt: pl. az étlapon a kebab 40 LE (úgy 1600 Ft volt), de rendeltünk hozzá egy tál sült krumplit, mint kiderült 2000 Ft-ért valamint kenyeret (egy, a boltban 10 forintos pita) 800 Ft-ért. Tisztán a mi bénaságunk, de nem fokozta a jókedvemet az utolsó órákra.
Dahab egyébként mulatságos város, a normális utcai viselet a búvárruha. Folyton fúj a szél, tele a part kávézókkal, a víz szörfösökkel. Ránézésre afféle modern hippi település,
Innen már nem történt igazából semmi: visszaértünk Sharmra, felszálltunk repülőre,még egyszer leszálltunk Tabán és este fél kilenc felé megérkeztünk Budapestre.
Jó volt ez a közel három hetes nyaralás folyamatosan, együtt a gyerekekkel. Még nem volt, hogy ilyen hosszú időt folyamatosan együtt töltöttünk volna.