A portugál konyha színe java

A 15. században Tengerész Henrik, portugál herceg megbízta felfedezőit, hogy ahova csak eljutnak, onnan hozzanak vissza Portugáliába minden egzotikus gyümölcsöt, magot, diófélét és növényeket. Ennek eredményeképpen a felfedezések kora merőben megváltoztatta és új utakra terelte a portugál konyhát és a főzési szokásokat szerte a világon.  

 

Sok minden más mellett Portugália megörökölte a fahéj és curry port. De már jóval ez előtt az időszak előtt is érkeztek új ételek és alapanyagok Portugáliába. A rómaiak behozták a lisztet, a hagymát, a fokhagymát, az olívabogyót és a szőlőt is. Később a mórok ültették be az első rizsföldeket, bemutatták a fügét, a narancs és citromfákat és mandulafákkal borították be az Algarve tartományt. 

 

Ma, talán pont e történelmi és zöldségeskerti csereberének köszönhetően a portugál konyha minden régióban eltérő. Habár vannak állandó hely- és tányérfoglalók, mint például a friss halak és kagylók. Az első és egyben legfontosabb portugál nemzeti étel pont egy halféle, a bacalhau, ami szárított, sózott tőkehal. A portugálok már a 16. század óta rajonganak érte, a halászok akkor azért szárították meg, majd sózták be a halakat, hogy a hosszú úton hazafelé ne romoljanak meg. Aztán rájöttek, hogy ez így nem is olyan rossz. Ma már azt mondják, hogy 365 különböző recept létezik a tőkehalra, az év minden napjára egy. 

 

Persze az illatos grillezett szardínia és makréla is bőven elfér a tányérunkon, de csak mértékkel, hogy maradjon még hely az úgynevezett Caldeirada halpörköltnek is, melybe több fajta hal és fűszerek kerülnek. Az ország tele van különböző tengeriherkentyűkre specializálódott konyhával, a talponállótól elkezdve a luxus éttermekig. Itt a tengeri élőlények színes palettája sorakozik fel előttünk, a homártól elkezdve, a kisebb nagyobb rákokon keresztül az osztrigáig. És ha mindez egy ételbe kerül bele, rizzsel gazdagítva, akkor kapjuk meg a híres arroz de mariscot.